2019, április 25 – 13:56 |   Ritterné

Sofia Lundberg – Az elveszett nevek füzete

A történet mesélője, Doris, tizedik születésnapjára, 1928-ban, imádott édesapjától egy piros bőrkötésű, kis füzetet kap, hogy abba jegyezze fel azoknak a barátainak, ismerőseinek a fontos adatait, címét, telefonszámát, akikkel majd élete során megismerkedik.

A kislány elsőnek az édesapja nevét, A. Alm, Ericét írja be, majd az évek során egyre csak nő a bevésett nevek száma, és mire a füzetke végleg megtelik, Doris egy öregeknek menedéket nyújtó otthonban éli hétköznapjait. Már megromlott a látása, sőt az emlékezetéből is akadozva hívja életre a múlt képeit, amikor pedig kinyitja a piros fedelű füzetkéjét, arra kell rádöbbennie, hogy a nevek mellett mindenhol a “meghalt” megjegyzés szerepel. Ebből a kerettörténetből bontja ki a szerző Doris életének krónikáját, amely végül a magányba vezet. Az idős asszony számára egyetlen örömet az jelent, ha unokahúga, Jenny felhívja skype-on, és egy beszélgetés után elhatározza, hogy neki jegyzi le a füzetben szereplő nevek mellé, ismerőseinek élettörténetét. Az első, édesapjáról szóló feljegyzés csakhamar kiegészül a szomorú ténnyel: egy szerencsétlen balesetben apja meghal, és akkor Dorisnak abba kell hagynia az iskoláit, anyja elintézi, hogy egy bordélyba álljon be szolgálónak. Itt azután a gyereklány megismerkedik jó néhány emberrel, de ezek sorából, csak egyetlen férfi nevét őrzi meg az emlékezete. N. Nilsson, Gösta-ét, az érzékeny lelkű festőművészét, aki sohasem akarja érintésével zavarba hozni a lányt, és kettejük között életre szóló barátság szövődik. Doris ezután beleszeret, S. Smith, Allanba, de a férfi, aki őszintén viszonyozza érzelmeit, egy napon eltűnik. A lány sokáig keresi Allant, de a második világháború sodrása örökre elszakítja őket egymástól. Doris félve attól, mi várhat rá hazájukban, Svédországból nővérével, Agnessel együtt elmenekül, és az “Ígéretek földjére”, Amerikába visz az útjuk. A hajóúton egy férfi, akinek neve a füzetbe való bejegyzés nélkül is örökre az elméjébe égett, segítséget ígér neki, ám ehelyett, galádul megerőszakolja. Az Újvilágba érve tovább keresi, kutatja, mi lehet Allan-nal, de nem tud szerelme nyomára jutni. Ekként sorakoznak a nevek és a melléjük írt történetek a füzetben, amelyeket mély érzelmekkel átitatva vet papírra az idős hölgy, miközben visszatekintve fiatalsága éveire már a bölcs asszony tapasztalataival fűzi hozzá az eseményekhez gondolatait. Doris gazdag élettörténete átível földrészeken és évtizedeken, az olvasó pedig részese lehet egy szerelemmel, szeretettel teli, teljes élet krónikájának, amelynek főszereplője, a megpróbáltatások ellenére is, mindig minden körülmények között a szó legnemesebb értelmében, ember tudott maradni… A romantikus, érzelmes regény, vélhetően a nőolvasók szívéhez kerül majd közel, nekik ajánlható.